A torkos majmok
Egy kellemes nyári estén , amikor az állatkert már bezárt furcsa dolog történt. Néhány állat felfigyelt arra , hogy nagy csend van a majomketrec környékén. A majmok az állatkert közepén voltak. Körülöttük a zebrák , a lajhár , a zsiráf és a víziló lakott. Már megszokták , hogy elalvás előtt a majmok óriási ricsajt csapnak. De most nagy volt a csend. Alaposan szemügyre vették a majomketrecet , hogy mi történhetett. Izgatottan vették észre , hogy a ketrec üres , az ajtaja tárva-nyitva. Valószínüleg az állatgondozó rosszul zárta vissza, és a gézengúzok kiszöktek. Az állatok tudták , ha nem kerülnek elő a majmok reggelig , nagy baj lesz.
Elhatározták , hogy a majmok keresésére indulnak. Persze ehhez ki kellett nekik is szabadulni. Megkérték a titkos segítséget/aki nem volt más , mint a lajhár/, hogy nyissa ki a ketreceket. A lajhár hosszú ujjai nagyon ügyesek voltak. Mindenféle zárat , reteszt ki tud nyitni. Persze ezt az emberek nem tudják. Amikor minden állat kiszabadult, a majmok keresésére indultak.
Bejártak mindent , megnéztek minden zugot. Amerre mentek minden állatot megkérdeztek , hogy nem látták-e a szökevényeket. Egyedül az oroszlán tudott segíteni nekik. Elmondta , hogy látni nem látta a majmokat , de hallotta őket , amikor arra vonultak. Óriási zajjal voltak. Eddig eredménytelenü telt az idő , egyre idegesebbek lettek az állatok. Már csak a nagy kajaraktár volt hátra , amit még nem néztek meg. Ahogy közeledtek hozzá érdekes zajokra lettek figyelmesek. Megálltak és füleltek. Amint felnéztek az ablakokra furcsa árnyak mozgását vették észre. Nagyon gyanús volt a dolog. Amikor benyitottak a raktárba vicces és érdekes kép tárult eléjük. Az állatok a hasukat fogva nevettek a látványtól. A majmok megtalálták az aznapi friss banánszállítmányt , amikor bekeveredtek a raktárba. Természetesen nem tudtak neki ellenállni és nekiálltak enni. Nem ismertek határt , tömték magukat amíg csak bírtak enni. Óriási pusztítást végeztek a banánok között. Persze a végére mozdulni sem tudtak , csak feküdtek és nyögtek.
Az állatok hiába mondták , hogy menjenek vissza a ketrecükbe , mozdulni sem tudtak. Itt volt az újabb probléma:hogyan juthatnak vissza a majmok a helyükre? Rövid gondolkodás után a zsiráf azt találta ki , hogy a szomszédban van az állatkerti szerszámok raktára és onnan kellene talicskákat hozni és azokkal visszajuttatni a majmokat. A gondolatot tettek követték. Már sebesen gurították a majmokat a többiek. Gyorsan betették őket a helyükre , majd a lajhár figyelmesen és alaposan visszazárta őket , nehogy megint kiszabaduljanak. Gyorsan visszavitték a talicskákat a helyükre és siettek vissza , mert már erősen esteledett. Minden állat bemászott a ketrecébe , és a lajhár őket is visszazárta , majd magát is. Végre ők is alhattak. Eléggé kimerítette őket a mentőakció.
Reggel a majmok továbbra is csendben voltak , csak időnként egy-egy nyögés hallatszott a ketrecük felől. Még mindig fájt a hasuk. Az állatgondozók csodálkoztak is , hogy mi lehet velük. Egyedül csak a környező ketrecek lakói tudták , hogy mi az igzság.
Csak egy valami okozott még fejtörést. Az állatgondozók sehogyan sem tudták megérteni kinek jut eszébe 50 kg banánt ellopni. De erre nem is fogják megtalálni a választ.
A fájós fogú oroszlán
Egy derűs nap reggelén az állatgondozók elindultak megetetni az állatokat.Az oroszlán gondozója megijedt , amikor azt látta , hogy gondozottja és egyben barátja Oroszlán Bendegúz nagyon kedvetlen és szomorú. Hiába vitte neki a legjobb falatokat nem tudta felvidítani. Semmi sem segített. Végső elkeseredésében az állatkert orvosának szólt. Az orvos megvizsgálta , megmérte a lázát , belenézett a szájába. Ahogy alaposabban átnézte az oroszlán száját észrevette , hogy az egyik foga furcsán áll és az ínye piros , duzzadt. Na megvan a baj. Az egyik hátsó fog mellé befúródott egy csontszilánk és az fájt Bendegúznak és attól nem tudott enni , valamint attól volt kedvetlen.
Megvan a baj , de hogy tudnánk orvosolni. A vizsgálatot engedte Bendegúz , de a szilánk eltávolítása nagyon fáj. Az állatkert igazgatója hívta azonnal a városi fővadászt. Megkérte , hogy egy jólirányzott altató injekcióval altassa el az oroszlánt , hogy a doktor ki tudja venni a szilánkot. A fővadász örömmel segített. Nem akarta , hogy Bendegúz szenvedjen. Megtörténtek az előkészületek , a vadász lőtt , talált , Bendegúz pedig aludt. Az állatorvos gyorsan dolgozott a gondozók segítségével. Hamar megvolt a bűnös szilánk. Mivel az oroszlán ébredezett , sietve kivonultak a ketrecből. A doktor még írt fel gyógyszert is Bendegúznak , mert olyan nagyon begyulladt az ínye , hogy csak az eltávolítás nem volt elég. Belázasodott , arra pedig kell antibiotikum.
Bendegúz hálás volt a gondozójának és a doktornak a segítségért. A gyógyszert is engedelmesen bevette mindig , hogy mielőbb meggyógyuljon teljesen. Néhány napig csak csontmentes húst kapott. A doktor is mindennap meglátogatt , megvizsgálta, beszélgetett vele.
Szerencsére Bendegúz erős volt , a gyógyszert is szedte rendesen. Láza hamar elmúlt , a fájdalomról nem is beszélve.Néhány nap múlva a régi volt. Újra lehetett hallani erős , félelmetes üvöltését. Újult erővel tudott parádézni a látogatóknak.